Megöltem őt

Megöltem őt. Ott fekszik csendben és utolsó lélegzetével próbál szavakat formálni, de túl késő. A padlón fekvő testből csendesen folydogál a vér és szívja magába a szőnyeg. A szívdobbanása elnémult. Ismerős, ámbár szokatlan illatok keringenek a levegőben. Tán az oszladozó hús szaga? Ahhoz még korán van. Ücsörgök az árnyékok között a tetem mellett, karjaimmal húzom magamhoz lábaimat. Reszketnem kellene, vagy sírni? Egyszerűen nem tudom eldönteni. Ülök tovább teljes nyugalomban. Szobám ajtaja azonban kinyílik és az élettelen testhez könyörögnek az emberek. Engem észre sem vesznek. Pedig én vagyok a gyilkos. Hidegvérrel ragadtam eszközt cselekedetemhez és tettem amit tenni akartam. Nincsenek vádló tekintetek, dühös arcok. Inkább tovább állok, hagyom hogy a fény hívjon magához.