Foszló börtönöm csupán ez
Test, mi saját húsába mar
Emészti a halál gyomra
Ez a test pusztulni akar
Rohadó bűze az orrodba ér
A csontok már esnek szét
Vérző sebekből ömlő vér
A lélek szabadulást kér
Megnyugvást, békét ígér
E testől ami oszlik szét
Széttépett szám mosolyog
Mert szenvedésem véget ér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése