Szakad rám utcán a hatalmas hó tömeg
Rejtőzöm éjszakának halovány fényeiben
Zúzmarás képemen mosolyom szüntelen
Mögöttem a Nap, előttem a végtelen.
De viharomban testem mozdulni is képtelen
Vérző havon gázolva, esdeklek szüntelen
Fagyosak a szelek, jégbe zárja lelkemet
És elragad magával ez a hideg képzelet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése