Távolban vigyorog, sötétség között
Árny tépdeste alakban, csak ücsörög
Foszló maradványa földre hull
Lehull a szeme, és meg is vakul
Arca hamu, többé nem vigyorog
Sehol már az a fintor, meglapul
Feláll, mert már a téboly is rágja
És szénfekete szívét a falhoz vágja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése