A pillanat

Monitorra meredő tekintet lép ki a homályból, a szürkeségből négy fal közé zárva. Száll a füst felfelé, nyitott ablak híján csak kering a szobában, szennyezve a levegőt. Hamutartó hiányában a cigaretta mellékterméke a földre hull. Az alak megigazítja szemüvegét, unott pofával hirtelen gépelésbe kezd. Órákig csak a kattogásnak zaja zárja ki a csendet, azonban egy pillanatra megáll. Az apró szünet észrevehetetlenül meglapult. Azonban fontossága felül múlta az összes eddig eltöltött, magányos órát. Számára ez volt az alvás. Jelentéktelennek tűnt, de a következmény egy álom lett. A monoton, unalmas robajt hátrahagyva képzeletben vágyainak adott teret. Ott volt. Az mellett akit tiszta szívből szeretett. Aki mellett ébredve is álomban érezte magát. Gyermekei várták őt a konyhában, ügyetlenkedve reggelit készítettek neki. Ő megkóstolta és hálásan bólintott, jó ízűen enni kezdte a finom falatokat. Elhagyva otthonát könnyeket csalt arcára a boldogság. Soha sem érezte magát, ennyire élőnek. Visszaébredve a valóságba, belső harcot vívott önmagával és az elfojtott vágyaival. A gépelés folytatódott tovább, aztán egy másik pillanatban ismét leállt a zaj. Kifújta az utolsó füstöt, elnyomta a dohányt és mereven nézett előre tovább. Meghalt. Az álma, azonban egész eddigi életének legszebb része volt. Ez az egyetlen pillanat.