Verscsokor

Vérrel festek

Vérrel festek, ecsetem vért kíván
A vászon is szomjasan kiabál
- Fess vérrel sebesen büszke tájat!
Kacéran mosolygó utcalányokat.
Néma szíveket, mikben nincs már bánat
Fehér ajkakat, vak szemeket,
Szilárd szikla kőkebleket.
Vérrel festek, ecsetem vért kíván
A vászon szomjasan kiabál.

A Sírásó

Szürke húsnak szagát szívom

Ereimben fekete kátrány

Szememben füstös lángoszlop

Felettem végtelen szivárvány.

Kezeimen karmazsin cseppek

Szívemben holtak sikoltanak

Fejemben eltorzult emlékek

Tündérmesét alkotnak.

S igaz mosolyok lábam alatt

Könnyed elmék tányéromon

Szabad lelkek fejem felett

Repdesnek szabadon.


Átkozott kis lény

Átkozott kis lény, ül tónak közepén

Ezüsttükröt kavargatva mélázik csupán

Füst fátyol mögött fakón kacsint a remény
Sötét sugarait fürkészve tekint fel rá ostobán.

Sötét húsa mögött, kutatja a szívét
Keblébe van mélyen láncra vert keze
S tébolyodott elméjéből elő tör egy emlék
A vízfenékre süllyedt rég megrohadt kis szíve.