A Halhatatlan ember

Százhatvanhárom. Százhatvannégy. Százhatvanöt. A lift ajtaja kinyílik én pedig egy végeláthatatlanul hosszú folyosónak a végéig sétálok és előveszem a szobám kulcsát. Benyitok a lakásomba és kifújom magam. A nem éppen tisztán tartott konyhámba sétálok és a pultra helyezem az élelmiszereimmel teli szatyrokat. Egy késért nyúlok, mert szeretném felvágni a húst. Ügyetlen voltam és a tenyeremen végig hasított az éles fém. Körülbelül három másodpercig bámulom azt a rést, amely a negyedik másodpercben teljesen eltűnik. Egy csepp vér sem maradt mert az is elpárolgott ezután. Néha napján megfeledkezek a halhatatlanságomról, de aztán újra eszembe jut és fele annyira sem vigyázok már magamra. Nem mintha én lennék az egyetlen. Azok akik még abban az időben nőttek fel, amikor még léteztek mentőautók és orvosok, ők tudják milyen ez az érzés. Persze valójában ma is léteznek, de mára azért jelentősen csökkent a létszámuk és szinte semmi szükségünk nincs rájuk. Az ember halhatlanná vált. Huszonöt évvel ezelőtt egy Dr. Richard Nelson néven ismert kutató azt állította, hogy felfedezte a rák ellenszerét. A gyógyszer-gyártó cégek leakarták ezután őt vadászni, mivel megvesztegetniük nem sikerült. Ő mindenáron ingyen akarta a rászorulók számára eljuttatni a orvosságot és az egész világot kiakarta gyógyítani ebből a fertelmes betegségből. Egy mesterlövész azonban átlyukasztotta a koponyáját ezzel pedig megfosztotta a Föld lakóit a reménytől. Vagy mégsem? Kiderült, hogy az elixír nem csupán a rákot gyógyítja, hanem tökélyre fejleszti az emberi szervezet regenerációs képességeit. Dr. Richard is rákban szenvedett így hát saját magán tesztelte az orvosságot először, arra viszont nem számított, hogy halhatatlanná is válik. Mi után a földre zuhant és saját vérével színezte vörössé a járdát elsötétült ugyan számára a kép és valóban érezte is a halál jeges ölelését de...mire körül vették őt azok az emberek akik nem rohantak el az életüket féltve már nem maradt nyoma a sebnek. A homlokába fúródott töltény ugyanott távozott ahonnét jött. Hiába vizsgálták át CT-vel és MRI-vel, nem volt károsodás az agyban és a doktor kiválóan érezte magát. Állítólag ezek után neki látott az otthonában egy halom tesztnek. Vízbe fojtotta magát, ciánt vett be és lángok közé merészkedett. Csupán a fájdalmat érzékelő receptorai haltak el benne egy idő után, de ő maga nem szenvedett semmilyen testi károsodást. Az interneten élőben lehetett végig követni a doktor utolsó kísérletét. Guillotine alá vetette magát mivel annak a következményeivel még nem volt tisztában mi történik ha elveszti a fejét. A létező összes sérülésből felépült legfeljebb öt másodperc alatt, de azt nem lehetett tudni mi történik ha lecsap rá egy hatalmas, éles fémdarab és elválasztja az agyat a testtől. Ha túl is éli ugye fenn állt a veszélye annak, hogy nem lesz többé teste. Dr. Richard vállalta ezt a kockázatot és megnyomta a gombot élő, egyenes adásban, ez pedig elindította a tükörsima pengét. Sokan azt gondolták, hogy az egész csupán trükkfelvétel volt, de azóta már számtalan másik ember is kipróbálta ugyanezt és kivétel nélkül mindenkinél ugyanaz történt. A penge nem tudta átszakítani a doktor nyakát, mintha beton keménységű falba ütközött volna, egyszerűen nem tudott tovább haladni a húsában, legfeljebb néhány centit. A doktor csukott szemmel, fogait az ajkaiba préselve várta a halált, de mint kiderült a teste legyőzhetetlen. Állítólag bizonyos fajta sérülések után képtelenség normálisan regenerálódni, mivel ha például az ember elveszti a karját akkor nem nőhet új a helyére, ez bizonyítja, hogy a szer nem gyíkokat csinált belőlünk. Az adott védtelen testrészt a gyógyszer a gyémántnál is keményebbé teszi, így aztán az ember egy rakéta támadást is képes túlélni. A gyógyszer-gyártó cégek vezetői szerintem leszédültek a székükről mi után látták mire képes Dr. Richard Nelson csodaszere. Próbálták őt likvidálni, de megölni képtelenség volt és elrabolni sem volt lehetséges. Mindig tartott magánál a doktor egy kézi gránátot vagy bombát, amit ő ugyebár túlélt, de az elrabolói nem. A végére Dr. Richard a támogatóitól elég pénzt összeszedett ahhoz, hogy vehessen magának egy repülőgépet, amelyet semmilyen eszköz nem volt képes bemérni vagy nyomon követni. A gyógyszerét ezek után szétszórta vele az egész világon annak reményében, hogy a bolygónk békésebb, élhetőbb hellyé válik. Nos, nem így lett. A túlnépesedés utolért és kénytelenek voltunk tönkre tenni a bolygót. Rengeteg zöld területet és állatfajt irtottunk ki véglegesen csak azért, hogy legyen hol laknunk. Ma már minden országban a lehető legmagasabbra építkeznek, a hatalmas toronyházak és felhőkarcolók eltüntették az eget, sőt már a föld alatt is rengeteg ház épült, egész városok vannak mélyen oda lent. Mi lett ennek az egésznek a vége? Menekülünk a Földről. Először a Holdat, aztán pedig a Marsot kezdtük el benépesíteni de a Földhöz hasonló bolygók túl messze vannak és képtelenség egyelőre őket elérni. Persze nem mintha számítana, hiszen még a gázbolygókon uralkodó szélsőséges viszonyokat is túlélhettük volna, alkalmazkodtunk az oxigén hiányhoz és a túl magas nyomáshoz is. Gondolom azért ragaszkodunk a Földhöz hasonló bolygóra mert mégiscsak honvágyunk lenne a Jupiter hatvanhetedik Holdján a porban ücsörögve. Ekkora népességgel amely a huszonöt évvel ezelőtti Földnek körülbelül a százszorosa tombolnia kellene az éhínségnek meg a járványoknak, de nem így van. Az elixírnek köszönhetően az ember tényleg bármihez képes alkalmazkodni. Ha egy hétig nem eszel után megszűnik az éhség érzeted, ha nem iszol pár napig utána soha többé nem száradsz ki. Az olyan betegségek mint az influenza, a tüdő gyulladás és társai mind elpusztultak, mivel valóban érezte magán a tüneteit mindenki de csak olyan fél percig és azután nem is kaphatta el soha többé. Öregedni sem volt már divat, néhányan persze műtétek útján még szívesen változtatták volna magukat idősebbé de hiába, a szike nem karcolhatta meg az embert. Mi után az emberi test elér egy bizonyos fejlettségi szintet nem öregszik tovább, a legtöbben olyan húsz éveseknek nézhetünk ki. Én kivételesebb eset vagyok, mivel huszonöt éve pontosan huszonöt éves voltam, ezért kicsit idősebbnek látszom, fiatalítani nem tud a csodaszer. Azért akadnak olyanok is akik tíz évesek maradtak és hiába minden, külsőre azok is maradtak. A legszörnyűbb az mikor ilyen lányokat látok az ötvenedik emeletek sarkán, tudni illik ebben az épületben ott szokás a testet áruba bocsájtani. Bizony a szex és a drog sosem örvendett még akkora népszerűségnek mint most, hiszen nincsenek nemi betegségek és túladagolni sem tudja magát az ember. Persze egy kiló kokaintól leállhat a szíved pár másodperc erejéig és vannak akik csupán ezért szívják magukba mivel szeretnék tudni milyen a halál közelsége. Ebben az épületben a harmincadik emeleten van az alvilág támaszpontja, nincs olyan testi élvezet amihez ne lehetne ott hozzájutni. Úgy hallottam akad olyan szoba is, ahol igyekeznek megkínozni, lelőnek és felgyújtanak, bármi amit csak akarsz. Persze egy idő után alkalmazkodik hozzá a tested, de egyszer kilehet próbálni, értékes tapasztalatot zsebelhet be vele a regenerációs képességed. Emeletenként felfelé egyre kevesebb cifra káromkodást hallani és a környezet is barátságosabb száz emelet után, mivel a gazdagok a magasban élnek. Én egy Holdon bányászó kisebb cégnek a főnöke vagyok ezért kivehettem magamnak egy lakást a százhatvanötödiken. Akik luxusban akarnak élni azoknak még legalább ötven emeletet kell utazniuk. Úgy hallottam ott olyan emberek élnek akiknek még van éhségérzetük és a fájdalmat is érzik. A biztonsági rendszer nem enged olyan folyosók közelébe ahol ők élnek, de azért egyszer szívesen megnézném magamnak azt a helyet, ahol wellness van a szomszédban és a gyerekek még sikítanak ha megcsúsznak a medence szélén és beverik a fejüket. Nem tudom milyen érzés lehet a fájdalom vagy az éhség. Régen tudtam milyen, de sajnos emlékezni sem enged ez ami bennem van, képtelenség ma már felidézni milyen érzés lehetett egy vágás vagy egy lábtörés. Fogtam azt a kést ami az imént megvágott és a spontán a csuklómba vájtam. Addig reszeltem a húsomat amíg végül a testem nem engedte tovább és megacélozta az adott részemet. A vér elpárolgott a levegőben, a húsom és a bőröm betakarta a sebet és én azon merengtem tovább, hogy milyen is lehet a fájdalom.