2014. december 3., szerda

Verscsokor

Vérrel festek

Vérrel festek, ecsetem vért kíván
A vászon is szomjasan kiabál
- Fess vérrel sebesen büszke tájat!
Kacéran mosolygó utcalányokat.
Néma szíveket, mikben nincs már bánat
Fehér ajkakat, vak szemeket,
Szilárd szikla kőkebleket.
Vérrel festek, ecsetem vért kíván
A vászon szomjasan kiabál.


A Sírásó


Szürke húsnak szagát szívom
Ereimben fekete kátrány
Szememben füstös lángoszlop
Felettem végtelen szivárvány.

Kezeimen karmazsin cseppek
Szívemben holtak sikoltanak
Fejemben eltorzult emlékek
Tündérmesét alkotnak.

S igaz mosolyok lábam alatt
Könnyed elmék tányéromon
Szabad lelkek fejem felett
Repdesnek szabadon.


Átkozott kis lény


Átkozott kis lény, ül tónak közepén
Ezüsttükröt kavargatva mélázik csupán
Füst fátyol mögött fakón kacsint a remény
Sötét sugarait fürkészve tekint fel rá ostobán.

Sötét húsa mögött, kutatja a szívét
Keblébe van mélyen láncra vert keze
S tébolyodott elméjéből elő tör egy emlék
A vízfenékre süllyedt rég megrohadt kis szíve.