Leplezz engem éj sötét, öltöztess árnyaidba
Hogy elbújdossak, elbújjak én
Hideg karmaid közt, ujheggyel kapaszkodva
Alattam a Halál, felettem az ég
De nem adtam fel, kapaszkodok még
Ebbe a sovány kézbe, mi húzna felfelé
De apró, s gyönge, nem húzhat örökké
Ha az elme látna derűt, tán Nap lenne az égen
De most csak a Hold van ott, meg a csillagok
Elragadja két szemem, a kozmikus végtelen
Látványától könnyezem, megcsúszik a két kezem
Zuhanok hát, vérvörös mocsokba, a Világ aljára
Bolondok közé, mélyre, kínok mezejére, az Alvilágba.
